Munkák

A Mon Széchenyiről

2019 januárjában, a Szolnoki Szigligeti Színházban próbáltam Thornton Wilder: Mi kis városunk című darabjának főszerepét. Meséltem a darab rendezőjének, Pataki Andrásnak, a Soproni Petőfi Színház igazgatójának, hogy az akkor bemutatni tervezett Mindszentyeai után szeretnék egy monodrámát írni Széchenyi István halálának pillanatáról. Érdeklődve hallgatott, aztán fél év múlva megkeresett, hogy eljátszanám-e Sopronban a Németh László által írt Szévhenyi címszerepét? Természetesen azonnal igent mondtam. Amikor elkezdtem a Németh-féle Széchenyire készülni, a monodrámámból még egy sort sem írtam. A legnagyobb magyar Naplójának és egyéb műveinek elolvasása után elkezdtem róla szóló tamulányokat olvasni. A Napló hemzseg az olyan jellegű bejegyzésektől, amik valamilyen komolyabb pszichés háttérre engednek következtetni a gróf életében. Ekkor már tudtam, hogy szeretném, ha a monodráma ezekről szólna. Ugyanis ebből a szempontból még senki sem beszélt Széchenyiről. Szerencsémre az utóbbi évtizedben komoly tanulmányok születtek, szakemberek sora megrajzolta Széchenyi pszihobiográfiáját, vagy ahogy filmekben mondják, pszichológiai profilját. Ezek összegzéseként készítettem az alábbi ábrát, amely a monodráma első, mondjuk predramaturgikus vázlata lett.

Ez a pszichogram adta ki a négy felvonást és a négy felvonás négy alapmegközelítését. A négyes szám tudatosan lett a darab védjegye: négy bolond hangja adja ki a négyszólamú zenekíséretet, quadrophone hangzást szeretnék, vagyis négy hangszóróból lesz hallható a térhatású zene és hangkulissza, maga Széchenyi is többször visszatér a négyes számhoz a szövegben.

Mivel Széchenyi és Vörösmarty jóban voltak, s a grófra erősen hatott a költő apokaltiptikus nemzetvég víziója, amit többek között a Szózatban is megénekelt, ennek a szimpátiának és egyben pszichés befolyásoló tényezőnek is szerettem volna emléket állítani. Ezért írtam a szöveget hatodfeles jambusban – aminek nálunk Vörösmarty volt a legagyobb mestere –, s az ő szóalkotásaival, szókészletével. Így került például a szövegbe a “végpohár”, “tetemház”, “malaszt”, “csimasz”, stb., és így került bele jópár szó szerinti vagy csak körülírt Vörösmarty idézet. Arany János után (59.697) másodikként a magyar irodalomban, Vörösmartynak 43.938 egyéni szava, kifejezése volt. Egy átlagos magyar szókincse kb. 5.000 – 6.000 szó. Muszáj volt valamiképp ennek is hangzó emléket állítani.

Nem tudom, lesz-e lehetőség arra, hogy a Mon Széchenyi megvalósuljon, de nem lenne érdektelen egy évadon belül két Széchenyi alakítást megformálni, különösen arra tekintettel, hogy Németh László darabja és az én posztmodern Széchenyi képem között számos érdekes különbség adódik, továbbá, hogy a monodráma kortárs szemmel és formanyelvi eszközökkel szeretne a témához és az archaizáló szöveghez nyúlni. A Mon Széchenyi szövege ide kattintva vagy a Publikációk menüpont alatt olvasható.

Similar Posts