Egyéb

Karácsonyi gondolatok a színházról

 

A természettudományok, a társadalomtudományok és a művészetek viszonya sokszor távoli egymástól, de olykor a szakemberek megkísérlik az analógiák megfogalmazását és néhány átjáró megnyitását. Például ilyen a termodinamika törvénye, melyet a pszichológiára, a közgazdaságtanra, a szociológiára is igyekeznek alkalmazni. Vajon a színház hogy viseli a termodinamika törvényét?

   A termodinamika második alaptörvénye vagy az entrópia törvénye azt fejti ki, hogy spontán folyamatok esetén a magára hagyott rendszerek entrópiája növekszik. Vagyis a természetben lejátszódó folyamatok mindig a rendezetlenség növekedése felé mutatnak [dS ≥ 0]. A rendezettség csak külső beavatkozás következtében valósulhat meg. Vagyis a rendezettség mindig a múltban található és a fejlődés, a változás, a jövőben valósul meg (Kiss, E. – Kiss, F., Hány főtétele van a termodinamikának?).

   Arthur Schopenhauer azt mondta, hogy “az ember, akár csak a természet dolgai, a természettörvényeknek van alávetve.” Ami esetünkben ez azt jelenti, hogy életünk, a kulturális szféra és a színház sem vonhatja ki magát e törvények hatása alól. Látva a kortárs színházi folyamatokat, különösen a posztdramatikus színház fragmentáltságát és ösztönszerű spontaneitását, a korábban oly fontos szakmai kompetenciák (retorika, dramaturgia, beszédtechnika, színjáték-technika, stb.) szcenikus devalvációját, valamint az önábrázolás és önperformáció eluralkodását a dráma és a cselekmény rendezettségével szemben – úgy érzem, hogy korunk színháza is tendenciózusan az entrópia, vagyis egyfajta rendszertelenség és rendezetlenség útján halad.

   2020-ban megismétlődik a Jézus születésekor  tapasztalt bolygó együttállás, a Jupiter és a Szaturnusz olyan közel kerül egymáshoz, hogy egyetlen, különösen fényes csillagnak látjuk. 2000 év után újra felragyog a betlehemi csillag, mely a magasabb vezérelvet, vagyis az isteni tudatosságot jelenti és jeleníti meg. Ez annak bizonyítéka, hogy a világ története és alakulása nem spontán eseménysor, hanem Isten üdvterve valósul meg benne. Leibniz, a nagy filozófus ezt úgy fogalmazta meg, hogy a világ előre megteremtett összhang szerint működik (harmonia praestabilita), vagyis a világ eseményei egy előre eldöntött rend szerint következnek be. Ha így van, akkor a posztmodern kor kulturális és teátrális entrópiája, valamint a betlehemi csillag újbóli megjelenése is része ennek a meghatározottságnak. Vagyis a világ, benne a színházi élet és értékrendszer ugyan a rendezetlenség felé mozdul el, ám létezik egy magasabb vezérlő elv, mely kiutat jelent a szűkebben színházi, és tágabbanaz egész világot jellemző entrópiából.

   Arisztotelész szerint az ember maga dönt affelől, hogy erkölcsös vagy erkölcstelen életet akar élni. Hippói Szent Ágoston hozzá hasonlóan az ember szabad döntésében látta a jó és a rossz közötti választás lehetőségét. 2020 Karácsonyán, hozzájuk csatlakozva szeretném a betlehemi csillag szimbólumán keresztül felhívni a figyelmet a “liberum arbitrium”-ra, a szabad akaratra. A jelen világi és színházi konstellációban gyakorlati szinten van szükségünk a jó és a rendezettség meletti szabad döntésre, mert a jövőnk és színházi közéletünk múlik rajta. Arra szeretném ösztönözni pályatársaimat és a tisztelt közönséget, hogy szemben az entrópiával és a rendezetlenséget munkáló öncélú performativitással, keressük és pártoljuk a rendező elvet életünkben és a színházban is! Legyen a betlehemi csillag a mementónk, hogy van választási lehetőségünk és van szabadságunk, hogy mélyebb megértéssel és magasabb szempontok szerinti döntésekkel alakítsuk világunkat. Áldott és szabadon tudatos Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Similar Posts