Személyes színházi kiáltvány
A magyar színházi szakma formanyelvben és a mise-en-scéne tekintetében egyformán elmaradt a tőlünk nyugatabbra és keletebbre eső korszerű színházaktól. Szakmai életünk és stílusunk retrográd, mert a generációk természetes cserélődését – és ezzel a fejlődést is – megakadályozza a megcsontosodott és elavult elit térfoglalása, a protekcionizmus, a nimbusz-irigység, a prejudikált ízlés és reputáció.
Ezért egyrészt elutsaítom ezt az elavult és protekcionista rendszert, másrészt felhívom pályatársaimat, hogy a szakma megújulása érdekében:
- számoljunk le az idejétmúlt, tekintélyelvű, nárcisztikus, autoriter rendezői színházzal;
- tegyük folyamatossá és magától értetődővé a szakmai elit természetes generációváltását;
- figyelmünket a konszenzusok helyett szenteljük a kortárs nemzetközi színházi élet irányadó alkotóinak és áramlatainak, ezeket tekintsük inspirációs forrásnak;
- alakítsunk műhelyeket, melyek ösztönzik a magyar színházi élet útkereséseit, belülről koherens megújulását;
- kőszínházaink szokványos poszt-naturalista, kisrealista játékstílusa helyett tudatosan keressünk új formanyelvi lehetőségeket;
- ösztönözzük a társulatokban – dramaturgiai, rendezői, igazgatói szinten is – a tudatos utódnevelést;
- a tekintélyelvű és hierarchikus zsarnok-rendezőkkel szemben támogassuk a proaktív, kooperatív, asszertív és akkomodatív vagyis a valóban produktív munkamódszereket és kommunikációt;
- a posztdramatikus színház katarzismentes, entropikus fragmentáltságával ellentétben pártoljuk az értékorientált gondolkodási és alkotói metodikát;
- vidéken, a hagyományosan kötelező népszínházi jelleget igyekezzünk szofisztikált, progresszív formanyelvvel megeleveníteni és megújítani;
- számoljunk le a “jó színház – rossz színház” hamis bipolaritásával, s fogadjuk el, hogy minden színházi közösség és formáció egyenrangú és egyenértékű, függetletül annak stiláris vagy lokális voltától;
- számoljuk fel a szakmai elit önszelekcióját, a mindenkori, teljes magyar színházi közösség folyamatosan szelektálja a maga elitjét;
- igyekezzünk az aktuális hatalommal megértetni egy színházi kamara nélkülözhetetlenségét, mely egyedül jogosult etikai és szakmai protokollok megalkotására és betartatására, és a hatékony érdekképviseletre.
Budakeszi, 2021. február 7.
Széles Tamás
