Formanyelv

Még az expresszív színházról

Az ábrán az látható, hogy a színház – legalábbis az én értelmezésemben – egyszerre vertikális és horizontális irányultságú. Éppúgy hat a nézőre, ahogy az ember tudattalanját és a természetfelettit is igyekszik bevonni vagy utóbbira legalább utalást tenni. A színész számára három, egyformán fontos terület van, amit játékában egyensúlyban és harmóniában kell tartania: A beszéd (logosz), a test vagy mozdulat (szóma), és a zene vagy ének (pneuma). Az ábrám középpontja azt a tengelyt vagy axis mundit jelöli, ami szerintem ebből a harmóniából fakad, s mely – ha valóban harmonikus – akkor képesíthet arra, hogy az emberi természetet (phűszisz) összekösse a természetfelettivel (ta meta ta phűszika). Ezt az ábrát a Mindszentyeia bemutatója utáni napokban vetettem papírra, mert úgy éreztem, ezzel a bemutatóval elindultam egy formanyelvi úton, amin az ábra szerinti harmónia iránáyba szeretnék előrébb haladni. No, meglátjuk. 🙂 Folyt. köv.

Similar Posts